Ki a fene gondolta volna, hogy ilyen bonyolult behelyezni a képet a blogomba! Először is nem találom a mai, könyvtárban készült arcképemet. Másodszor: arra nagy nehezen, több próbálkozás után rájöttem, hogy saját gépemből át tudok hozni képet, de hát az nem felel meg a kapott feladatnak, miszerint a könyvtárit kellene letölteni. Hogy most nincs egy unoka sem kéznél! Pikk-pakk mondanák, és kész! De talán mégis jobb, ha egyedül próbálkozom, nem sérül a reputációm! Így is a nyelvem lóg a nagy igyekezettől, hogy ne maradjak el a korszellemtől és a technika fejlettségétől. Ha Kriszti megkérdezi: - Nagyi, mi a kedvenc számod? - magamban mosolyogva felelem: - Shakirától a Waka-waka . Na, erre a meglepetéstől hanyattvágja magát. Azt csak én tudom, hogy a You Tube-on direkt böngészem a fiatalok zenéjét, így nem süketelek nagyon.
Na, kép nincs, eszmefuttatás van.
Azaz az utolsó percben rátaláltam a keresett képre. Le is töltöttem, csak éppen fekvő alakra sikerült. A File-kezelőben van. Majd még kitalálom, hogy kell igazítani rajta. Viszontagságos ez a blogírás!
