Chatny

 Péntek, a számomra nagy nap, a könyvbemutató napja. Valamennyire segített a gyógyszer, a sok forró tea, de korántsem vagyok jól. A hangomat nehéz lesz elviselni, de majd inkább beszéltetek, semmint beszéljek. Küzdelemre fel! Ki az erősebb: a nyavalya vagy én?

Sikerült levezetnem a könyvbemutatót. Azt mondják jól sikerült, mindenesetre sokan voltak, - nem bízom el magam. Egy képet is sikerült letöltenem a File-kezelőbe, ez is siker!

Szombat:

Ma teret adtam a nyavalyámnak, egész nap ágyban maradtam, hagytam, hadd tombolja ki magát, megérdemli, mert tegnap nyugton hagyott. Most, így estefelé már megelégeltem a betegséget és ideültem a gép elé, hogy a blogommal is haladjak. Meg holnap jó lenne részt venni a vasárnapi könyvtári mókában. Most 1:1-re áll a mérkőzés a torokfájás és köztem, holnap berúgom neki a győztes gólt!

 Csütörtökön kerül sor az egészségünk napjára, különféle méréseket lehet kérni: vérnyomás-, cukorszint-, koleszterin. Úgy gondoltam ez nem árt, be fogok menni, de az előadások közül nem mindent hallgatok meg. 

Eszembe jutott Jerom K. Jerom könyve, a Három ember egy csónakban. A főszereplő egyszer bement a könyvtárba, hogy valamit megnézzen egy betegségekkel foglalkozó könyvben. Ahogy lapozgatta, minden baj tünetét felfedezte magán A-tól Z-ig. Félelmetes betegségeket, mint az agylágyulás, a tifusz és végül a vitustánc, hogy abc-ben haladjunk. Kétségbeesetten kereste fel az orvosát, elmesélve, hogy mennyi kórság jött rá.  Az fel is írt egy jó orvosságot: 1 font bifsztek, 1 pint sörrel 6 óránként, közben kiadós séta.

Ez betegségek nélkül is nagyon jó, fő a prevenció! Csütörtök délelőtt szokásos módon megyek és úszom egy nagyot!

Hazafelé az Érsekkerten keresztül jöttem, gondoltam megnézem a szép napsütésben a Múzsák Ligetét. Tavasszal fedeztem fel, hogy Kornis Mihály fáját rontó kezek letördelték. Most kíváncsi voltam rá, él-e a fácska vagy kipusztult? Nem fogadott jó látvány. Szegény kis hárs, nem tudott új lombot növeszteni, de az élet mindig megmaradásra törekszik, s íme a törzs alsó részéből hajt új ágat a fa! 

Kellemetlen, ami történt velem. Délután rámjött a torokfájás, fáj a fejem, az arcüregem, a hangom, mint a repedt fazék. Ajaj! Pénteken könyvbemutató, melyet nekem kell levezetnem. Most azonnal elkezdem kúrálni magam, hogy holnapra elfogadható állapotban legyek. Ez az én formám!!! Nem mondhatom, hogy az én egészségem napja!!!

 A tegnap délelőtti blogírás félsikere után estefelé barátnőimmel elmentünk az Egri sétára, mivel  szerettük volna megnézni a Líceumban a főegyházmegyei könyvtárat. A meghirdetett séta úgy szólt, hogy megismerkedünk a könyvtár egyik kincsével Löffler Erzsébet előadásában. A  gyűlekezés a Líceum kapujában volt, mint mindig, de aztán nagy meglepetésünkre át kellett vonulnunk az Érsekudvarba, ott tartották az előadást. Igaz, hogy az nagyon értékes volt, vetített képek kísérték a Mária Terézia korabeli kódexről, de a csalódás csak bennünk maradt. A sétavezetők nem értették a reklamálásunkat, szerintük egyértelmű volt a kiírás, szerintünk nem. Oda kellett volna írni az előadás helyszínét! Hát ilyen fontos a jó fogalmazás!

Délután lesz a könyvtárban a mesélős kézműveskedés. Kriszti már nagyobb és önállóbb annál, semmint ilyenbe bele lehetne vonni. Tanulságos beszélgetést teszek közzé.

- Csak nem képzeled, hogy a 21. században csutkababát fogok bütykölni?!

- Először is nem csutkababáról van szó, másodszor a népmesemondás a nemzeti kultúrához tartozik, minden magyar gyereknek tisztában kell lennie a hagyományokkal.

- Figyelj, Nagyi! Nézzük más aspektusból a dolgokat! Ha nem cipelsz el oda, akkor elolvasok két fejezetet a kötelező olvasmányomból, az is a nemzeti kultúra része. Okés?

Feladom. De erről az "okés" szóról, az jutott eszembe, hogy milyen hajlékony, rugalmas a magyar nyelv. A meghonosodott "oké" kifejezést ellátta az -s képzővel és melléknevet alakított belőle. Ez most divatos kifejezés a fiatalok körében, de ezek a szavak jönnek-mennek, felkapják, aztán elfelejtik őket. Merőben szélmalomharc a nyelvművelők munkája.

Mára ennyi. Belefőztem egy kis nyelvészetet is a chatnymba. 

 Ki a fene gondolta volna, hogy ilyen bonyolult behelyezni a képet a blogomba! Először is nem találom a mai, könyvtárban készült arcképemet. Másodszor: arra nagy nehezen, több próbálkozás után rájöttem, hogy saját gépemből át tudok hozni képet, de hát az nem felel meg a kapott feladatnak, miszerint a könyvtárit kellene letölteni. Hogy most nincs egy unoka sem kéznél! Pikk-pakk mondanák, és kész! De talán mégis jobb, ha egyedül próbálkozom, nem sérül a reputációm! Így is a nyelvem lóg a nagy igyekezettől, hogy ne maradjak el a korszellemtől és a technika fejlettségétől. Ha Kriszti megkérdezi: - Nagyi, mi a kedvenc számod? - magamban mosolyogva felelem: - Shakirától a Waka-waka . Na, erre a meglepetéstől hanyattvágja magát. Azt csak én tudom, hogy a You Tube-on direkt böngészem a fiatalok zenéjét, így nem süketelek nagyon.

Na, kép nincs, eszmefuttatás van.

Azaz az utolsó percben rátaláltam a keresett képre. Le is töltöttem, csak éppen fekvő alakra sikerült. A File-kezelőben van. Majd még kitalálom, hogy kell igazítani rajta. Viszontagságos ez a blogírás!

Hogyan írjunk blogot? Blogol a család - jelezte a könyvtári műsornaptár. Október 5-én eljöttem hát én is a  blogírás megtanulására. Sokan jöttünk, többen, mint ahány gép volt az Esélyegyenlőség Teremben. Egyesületem, az Egri Barátnők a Jövőért hat taggal képviseltette magát. Idősebb korosztály vagyunk, különböző szinteken tudjuk kezelni a számítógépet, ezért elég nehézkesen haladtunk előre a tanulásban. Ketten ültünk majdnem minden számítógépnél, segítettünk egymásnak, és nagy öröm volt, amikor végre mindenki bejutott a blogírás területére.

Ez az első foglalkozás kissé nehézkesre és lassúra sikerült, de erről nem az oktatónk, Zsoldos Marianna tehet, hanem mi, akik nehezen fogtuk fel a lépéseket a gépen, gyakran mellé kattintottunk, és kezdhettük elölről. De végül is - siker! Tanúsítja ezt, hogy végre elkezdtem a blogírást. 

Na, először is egy jó címet kellene találni a blogomnak, mert a Blogol a család munkacímnek jó, de nem igazán tetszik. Chatny  (csatni) - ez jó lesz. Ez az indiai mártás a sokféle íz kavalkádja. Annál jobb, minél többféle alapanyag és fűszer kerül belé, aztán csak jól össze kell főzni. Lehet benne édes, savanyú és erős is. Az ügyetlenek sem ronthatják el, na, ez a nekem való blogcím, marad tehát a Chatny. Az én chatnym a hét eseményeiből tevődik össze, könyvtári és magánéleti momentumokból, hiszen nem a könyvtárban töltöm az egész hetet, közben mást is csinálok, és a gondolataim össze-vissza csaponganak. Lehet, hogy jó chatnyt főzök össze.

Még meg kellene birkóznom a könyvtárban készült arcképem behelyezésével. Igen ám, de a többiek áttértek közben a blogter használatára, mert ide nem tudott mindenki belépni, én meg így nem tudtam követni a lépéseket. Most aztán lehet, hogy kép nélkül maradok, de ha belegondolok, az olvasót ezzel nem éri nagy kár! Legfeljebb szebb és fiatalabb blogírót képzel a szöveghez. 

Első nekifutásra ez elég lesz blogírásból.